Látni Jézust

Dr. Szabó István püspök gondolatai elhangzottak a Kossuth Rádióban 2010. március 28-án

Látni Jézust

Néhány esztendeje különös könyvet jelentetett meg egy amerikai író. Ebben Jézus életét dolgozta fel, és nagy erővel próbálta bizonyítani, hogy ami Jézus nyilvános működése során lezajlott, az nem volt egyéb, mint egy ókori agrár-proletár mozgalom. Kissé magyarítva a szerző gondolatait, azt sugallja, hogy Jézus afféle Dózsa György lehetett, aki maga köré gyűjtötte a szegénysorban sínylődő Galilea nyomorultjait: pásztorokat, földműveseket, halászokat, úton-útfélen csellengőket, meg azokat a kisemmizetteket is, akik végső elkeseredésükben partizánnak álltak. Ez a mozgalom kevésbé vallásos, inkább politikai színezetű volt. Egy német tudósra hivatkozva, Jézus-mozgalomnak nevezte el ezt a jelenséget. Jézus volt a zászló, Jézus volt a király-jelölt, Jézus vezette az országos listát. Zászlaja alá gyülekeztek a kor elnyomottjai. És íme, virágvasárnap mind-mind ott tolongtak Jeruzsálembe menet, hogy megdöntsék a gonosz főtanács és római gyarmatosítók uralmát. A szerző leírása szerint tehát virágvasárnap a politikai dicsőség pillanata, jön az igazságosság kegyelmi pillanata. Természetesen, számos kritika érte ezt a felvetést, hiszen az író állításai jórészt fikciókon alapulnak. Ráadásul, egy igen fontos vonatkozást is kihagyott virágvasárnap történetéből. A szerző ugyanis ezt az általa Jézus-mozgalomnak nevezett politikai jelenséget úgy festi meg, mint amely kizárólagosan etnikai alapon zajlott. Egy kis provinciából indult, anyanyelvhez és helyi kultúrához volt kötve, és csak később, Jézus feltámadása után alakították át a tanítványok vallási mozgalommá. Ám, János evangéliumában azt olvassuk, hogy virágvasárnap voltak görögök is azok között, akik Jeruzsálembe mentek imádkozni. S ők azok, akik Jézus egyik tanítványát, Filepet ezzel a kéréssel keresték meg: látni akarjuk Jézust! Mikor aztán a tanítványok tolmácsolják a Mesternek a kérésüket, akkor jelenti Jézus, hogy ez az ő dicsőségének pillanata. Igen, őt akarja látni mindenki. Nemcsak az övéi, nemcsak azok, akik mindenféle illúziókat fűztek hozzá, nemcsak azok, akik azt hitték, hogy itt tisztán politikáról van szó, némi vallási színezettel, hanem azok is, akik imádkozni mentek a templomba. Igen, az ember szívének legtitkosabb vágyát mondják ki ezek a görögök, ott Jeruzsálemben, látni akarják Jézust. Ugyanis akinek Jézushoz van köze, annak az egész élethez van köze. Aki Jézusnál van, az világosságban van. Jézus nemcsak az élet nyomorúságaiból, az elveszettségből, hanem bűnökből és ős-rossztól, haláltól is megszabadítja az embert. Mégpedig nem mások halála árán, hanem önmagát áldozatul adva. Ma is sokféle zászlóra szeretnék feltűzni logónak Jézust. Ma is vannak, akik azt ordibálják nekünk, keresztyéneknek, hogy a vallás az semmi, a politika minden. S ha akarunk valamit, szenteljük be a politikát, mintha Jézus valami pártocska főpapja lett volna, aki nem megmosta tanítványai lábát, hanem bakancsot adott rájuk. Ezek a görögök azonban kérdésükkel arra irányítják figyelmünket, hogy elvétjük Jézus lényegét, ha így tekintünk rá. Ráadásul, virágvasárnap csak átmeneti diadal. Az igazi húsvétkor jön, amikor Jézus nem a különböző emberi programok dicsőségét mutatja meg, hanem – áldozati halála és feltámadása által - Isten üdvözítő tervét teljesíti be. Köszöntsük Őt így ezen a mai napon: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!

Kossuth Rádió, 2010. március 28.